Ne tagadjuk múltunkat, mert volt abban sok csoda, s ha lehullott egy őszilevél, nem maradt ott nyoma, mert jött a télre tavasz, a fa is kizölfdült, a napsugár fényétől, a világ megszépült.

Dühös esőcseppek szállnak csak szállnak,
Nem.... már nem bujtam hozzád, Nem kelletél nem is gondoltam rád. Nem Szeretlek és már nem is foglak, Eleget sírtam én a rosznak. Nem gondoltad hogy elfeledlek, Hisz te vagy akit már rég nem szeretek. Nem látad hogy mit tettél, Nem tudtad hogy átvertél. Becsaptál és nem szeretél, Nem érezted hogy van még remény. Nem hittél hogy szeretlek, Én tudtam hogy már feledlek.

Veled álmodtam az éjjel,a felhőkben jártam és ott azt láttam,egy angyal voltál és engem csókoltál,éreztem bársonyos bőröd illatát és szived ahogy kalapál,ahogy a napsugarak elérték arcodat úgy még szebbnek láttalak,suttogtad most már mindig együtt leszünk,az égen együtt repülünk.